12.fejezet

Kicsit megkésve, de itt az új rész, nem a legjobb és nem is a leghosszabb, de azért olvassátok el. :)


- Hé szép lány, hova lesz a séta? - megfordultam és Jeremy tartott felém.
- Szia, apa elküldött bikinit venni. - nevettem.
- Aha biztos neki kell az a bikini... - élcelődött. - Elkísérhetlek? - édes volt a mosolya, a lábam is beleremegett.
- Azt megköszönném, nem ismerem a környéket.

A kapun kívül is csodás ez a hely. Pálmafák az út mentén, élénkzöld fű mindenhol, csinos házak, rendezett udvar és a tengerpart. Ez a legjobb dolog ami történhetett velem.
Egy kérdéssel törtem meg a köztünk lévő csendet.
- Anyukád miért van kerekes székben?
Az arca elkomorodott és szomorúság ült ki rá. - Erről nem nagyon szeretek beszélni.
- Sajnálom, csak kíváncsi voltam. Ne haragudj! - sütöttem le a fejem, kellemetlenül éreztem magam.

Feltolta a kezével az állam, hogy a szemébe nézzek. - Neked bármit elmondok! - különös érzést éreztem a hasamban, majdnem olyat mint tegnap. Romantikus pillanat volt.
- Anya imádott táncolni, a mindene volt. Épp egy fellépésre tartott kocsival, amikor egy hülye áthajtott a piroson és nekiment az autónak. Majdnem meghalt, de az Isten adott neki még egy esélyt. A lábait viszont le kellett amputálni, annyira megsérültek. De az orvosok azt mondták, így is csoda hogy él.
Ez szörnyű, milyen felelőtlen emberek vannak. Akár az én szüleimmel is megtörténhetett volna.
- Hogy dolgoztad fel? Nem lehetett könnyű.
- 15 éves voltam, és aznap egy kicsit én is meghaltam, lelkileg. Csak Istenben bízhattam, reggeltől estig hozzá imádkoztam, és meghallgatott. A baleset után teljesen más ember lettem, jó értelembe persze. - végre egy csalfa mosoly is megjelent az arcán. 
- Anyukád, hogy viselte?
- Egy panaszt sem lehetett tőle hallani, ugyanolyan volt, mint előtte, csak két keréken. 
- Erős nő, és ez látszik is rajta. Belül azért biztos fájt neki, hogy nem táncolhat többé.
- Nagy álma, hogy egyszer újra táncolhasson, és én segíteni akarok neki ebben, mert megérdemli. 

A sétánk lassan véget ért, megérkeztünk. A kínálat jónak tűnt. Jeremy leült egy székre és türelmesen várta, hogy próbálgassak. Szerette volna látni rajtam a darabokat, de mivel szégyenlős vagyok ebbe nem lehetett része. Rengeteget felpróbáltam, egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ezért szóltam Jeremy-nek, keressen nekem valamit, addig sem unatkozik.
Egy vékony pántos, piros fekete bikini tulajdonosa lettem. Az őszintét megvallva jó ízlése van a srácnak.
Sikeres utunkat egy fagyival zártuk. Ő pisztáciát kért, én pedig maradtam a csoki-vaníliánál. 
- Hogy tudod azt megenni? - néztem a fagyijára fintorogva.
- Na, ne mondd, hogy nem szereted a pisztáciát. - nem is vagy ember tekintettel nézett rám.
- Egyszer kóstoltam meg fogadásból, az is bőven elég volt. - nevetni kezdtem, mert eszembe jutott a fogadásom Teddel. 
Mióta itt vagyok nem hallottam semmit róla. Ma este felhívom, remélem jól van.
Elkalandoztak a gondolataim, de  Jeremy segített visszatérni a valóságba. Úgy gondolta az arcom is szeretne fagyizni. Váratlanul ért a hideg pisztácia amit az arcomra kaptam, így kis híján elestem. 
- Emma jól vagy? - kérdezte aggódóan Jeremy, de a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog. Felsegített, én pedig szerettem volna viszonozni a kedvességét.
- Remélem szereted a vaníliát. - és jókedvűen az arcába nyomtam a fagyit. 

 Örülök, hogy elkísért, jó társaság volt. Szerette volna velem tölteni a délutánt, ezért megbeszéltük, hogy kipróbálom az új bikinimet. 
- A parton várlak. - és egy puszit nyomott a homlokomra, s elindult a bungalójukhoz.
Az ajtón belépve, csodás látvány fogadott, Tom lépett ki a fürdőből, derekán egy kendővel. Éreztem, ahogy elpirulok. Szerettem volna megölelni, megcsókolni, de a tekintete rideg és elutasító volt.
Félve szóltam hozzá. - Beszélnünk kell.
- Most vagy ráér később? Szeretnék felöltözni. - a hangsúlyból egyértelműen kiderült számomra, hogy nem akart velem beszélni, engem amúgy is várnak.
- Rá ér később. - és azzal be is csaptam magam mögött a szobám ajtaját. 
Magamra vettem az új bikinimet, s a derekamra kötöttem egy fehér szoknyát.

A jól ismert ösvényen indultam el a partra. A strand tele volt fűszoknyás, csinos lányokkal és hawaii inges fickókkal. Sokan voltak, a nagy tömegben nem láttam sehol Jeremyt.
Katy-t viszont igen, rajta is fűszoknya és ugyan olyan felső volt, a haja copfban omlott a hátára, jól nézett ki. Épp a napozó ágyak között mászkált és vette fel a rendelést.
Próbáltam észrevétlen maradni és elkerülni őt, de nem jött össze, felém tartott.
- Halihó munkatárs! - vigyorgott, én pedig beleborzongtam ebbe a kijelentésbe - Mi járatban? Vársz valakit?
- Ami azt illeti, igen. Jeremyt nem láttad erre felé? 
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése, dühösnek tűnt. 
- Vigyázz Jeremyvel Emma, nagyon vigyázz! - sejtelmem sem volt mire alapozza ezt a kijelentését, de megrémített. - Dolgoznom kell, holnap már te sem érsz rá itt sétálgatni. - kacsintott és eltűnt az emberek között.