13.fejezet

  Katy teljesen összezavart. Honnan tudja, hogy vigyáznom kell Jeremyvel? Mondjuk említette, hogy volt egy hosszabb kapcsolata, áh az nem lehet csak elmondta volna, hogy Katy az.
 Míg ezeken tűnődtem, megérkezett Jeremy.
- Ne haragudj, hogy csak most értem ide, fontos telefonom volt. - kifejezéstelen volt az arca, így nem tudtam róla leolvasni semmit. 
A délután viszonylag jól telt, kivéve, hogy majdnem belefulladtam a vízbe, mert szörfözni tanultam. Erős szó, hogy tanultam, inkább csak próbáltam. A vízbe borulás mondjuk elég jól ment.
Közben eszembe jutottak Katy szavai és nagyon szerettem volna megkérdezni tőle, ki volt az a lány akivel együtt járt, de biztos oka volt rá, hogy nem mondta el. Úgy döntöttük befejezzük a "tanulást" és elmegyünk enni valamit.

*

Az ágyamon ültem és azon tűnődtem, ki kellene csomagolnom, mikor ajtó csapódást hallottam. Reméltem nem Tom az, de csak neki van kulcsa a zárhoz. 
- Kopp-kopp. - nyitott be az ajtómon, egy nem kívánt személy.
- Mit szerettél volna megbeszélni reggel? - ült le mellém az ágyra.
- A tegnap este történteket. - jelentettem ki szárazon.
- Miért? Mi történt tegnap este? - húzta fel mindkét szemöldökét, mintha semmiről sem tudna.
- Pontosan tudod te azt. - néztem rá "gyilkos" szemekkel.
- Először egy másik lánnyal sétálsz, aztán velem akarsz aludni és amikor végre sikerül kitolni az ajtón - haboztam egy pillanatig - akkor.. - a szavamba vágott mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
- Nem emlékszem semmire a tegnap estéről és biztos nem volt szándékos akármit is csináltam. - hajtotta le a fejét.
- Ó! - mondtam csalódottan - Akkor nincs miről beszélnünk.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de belül már rég ordítottam.
- Ne haragudj, de szeretnék kipakolni. - célozva ezzel arra, hogy kívül tágasabb.
- Szia! - vette a célzást, már az ajtónál volt, de már nem tudtam neki visszaköszönni, patakokban folytak a könnyeim. 
Ez is csak velem történhet meg. Hülyeség volt egy pillanatig is azt gondolni van nála esélyem. Részeg volt, azt sem tudta hol van és kivel. Itt az idő, hogy elfelejtsem, beszéltem meg magammal ezt az egyszerű dolgot. Attól tartok csak kimondani ilyen egyszerű.
Miután sikerült megnyugodnom, elkezdtem a bőröndömből bepakolni a szekrénybe. Hát, nem kellett volna...
Ahogy a nadrágjaimat szedtem kifelé egy papírlap hullott ki a földre.
Egy levél volt az, nem is olyan rövid. Elolvastam és újra könnybe lábadt a szemem. 
- Ó ne!! - azonnal elővettem a telefonom, bepötyögtem a számot és már hívtam is. Nem vette fel, ezért írtam neki egy sms-t. Amire azonnal jött a válasz.

Ki az a Kevin? Most szórakozik velem? 
Csak ültem az ágyamon és zokogtam. Köszönet ezért a csodás napért a Miller testvéreknek, tudják mivel kell az ember napját elrontani. Bánatomban próbáltam elérni a lányokat, de ők sem vették fel. Szuper, egyedül maradtam.
Láttam a parton egy magányos hintát úgy döntöttem megkeresem, így legalább már ketten leszünk.
Ahogy ültem a hintában a tájat csodáltam és mindenfélén gondolkodtam.
Jeremy lenne a legmegfelelőbb, hogy Tomot elfelejtsem, de mégsem. Ha beleszeretnék Jeremybe az még rosszabb lenne. Nyár végén megyek haza, ki tudja mikor látnám legközelebb. Nem vagyok a távkapcsolatok híve. 
Aztán ott van Ted, a levele meglepett és nem is tudtam felfogni amiket leírt benne. 
Bárcsak álom lenne ez az egész. És ha felkelnék otthon feküdnék az ágyamba és hallanám, hogy megérkeztek az új szomszédok. Már biztos nem mennék át köszönni nekik..

Későre járt az idő, már sötétedett. Indultam vissza azzal a gondolattal, hogy ennél már csak nem lesz rosszabb. Aztán..

Miért érdemlem ezt Istenem? Miért? Ordítottam magamban.
Tom a teraszunkon egy lánnyal csókolózik, aki nem én vagyok. 
Sírva rohantam vissza a partra, hogy "belefojtsam" magam a tengerbe. 
Egy nap háromszor bőgni, ilyet is csak én tudok. (Önpacsi) 
Ismerős alakot láttam a homokban ülni, odamentem és leereszkedtem mellé. Ő is jobb társaság most a magánynál.
- Miért sírsz Em? - törölgette le a könnyeimet Katy.
- Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire rossz ember volnék? - búslakodtam.
- Ne butáskodj, inkább mesélj, mi történt? - meséljek neki, mondjam el mi bánt, egy olyan embernek aki már az elején sem volt szimpatikus. De most mégis úgy éreztem kiönthetem neki a lelkem. 
A könnyeimmel küszködve meséltem el Katynek mindent. Ő pedig türelmesen hallgatott.
Mikor végre befogtam a szám, magához ölelt.
- Egy valamit jegyezz meg Emma, fiúk miatt sosem szabad sírni!  Nem igazán ismerem Tomot, de már az elején sem volt szimpatikus. Nem érdemel meg téged.
- Köszönöm, hogy meghallgattál Katy, annyira egyedül éreztem magam. 
- Rám mindig számíthatsz. Barátnők? - nyújtotta felém a kezét.
- Barátnők. - viszonoztam a gesztusát. 
Talán elvesztettem valakit, aki fontos volt nekem, de szereztem egy új barátnőt, aki az elején nem volt szimpi. De rájöttem, a könyvet sem a borítója alapján kell megítélni.
- Szerintem én már megyek. Holnap van az első munkanapom. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha nem bánod én még maradok. Jóéjt. - annyira el voltam foglalva magammal, tőle elfelejtettem megkérdezni, miért ül egyedül a parton ilyen későn. Majd holnap bepótolom. 

*
Hajnali 2 óra és csörög a mobilom.. Ted az...