3.Fejezet

 

Egy ilyen rémálom után jó volt végre felébredni, biztos a sok csoki miatt volt. Még szerencse, hogy csak egy álom volt.. Hallottam ahogy anyu jön fel a lépcsőn, ezért gyorsan visszabújtam a paplan alá.

- Hahó.. Emma... itt vagy ? - és ez nem anyu hangja volt.

- Ki vagy te és mit akarsz?

- Ne félj már te kis álomszuszék, Ted vagyok. -nevetett. - Nem gondolod,hogy ideje felkelni?

- De hát én már fent vagyok. - kacagtam.

- Bújj már elő, ne szórakozz! - szerettem volna a paplan alatt maradni, de Ted lehúzta rólam és elkezdett csikizni. - Boldog Szülinapot, tegnap sajnos nem tudtam odaadni az ajándékot, remélem tetszik. 

- Már megint egy ajándék.. még szerencse, hogy ma nem írunk semmiből.

- Mesélj.. de előbb nyisd ki az ajándékot. 

Gondosan be volt csomagolva, és mikor megláttam, elállt a lélegzetem is.

- Ez gyönyörű Ted.. igazán nem kellett volna.

- Zenél is. - aztán elkezdte azt a dalt játszani, amin együtt táncoltunk az iskolai ünnepségen, egyszerűen mesés volt. - Így legalább van hol tartanod a gyűrűt. - mosolygott.

- Te is tudsz róla ???

- Persze, én segítettem neki kiválasztani.

- Nem is sejtettem, azt hittem Tomnak van ilyen jó ízlése. - mindketten hangosan nevettünk. - Ted nagyon jó barátom vagy.. ezért most szépen megkérlek menj ki a szobából, hadd készülődjek, mert különben elkések.

-Igenis főnökasszony, a konyhában megvárlak.

Gyorsan felöltöztem és már szaladtam is le reggelizni. Anyunak ma korán be kellett mennie dolgozni. Hagyott egy üzit a hűtőn: "Reggeli az asztalon, uzsonna a hűtőben. Ui: Későn jövök haza ne várj. Puszi: Anyu."

- Egyedül maradok a rémálmaimmal, lehet ma lefekvés előtt nem eszek csokit.

- Nem úgy volt, hogy a csajok jönnek át? - kérdezte Ted.

- De éjszakára nem maradnak itt.

- Akkor tényleg ne egyél sok csokit, mert a végén még át kell hogy jöjjek, nehogy rosszat álmodj. -kacsintott.

A busz megállt, gyorsan felvettem az uzsimat és szaladtunk kifelé. 

- Jó reggelt Joe, hogy van ma? 

- Köszönöm jól vagyok, de szerintem üljetek le ha nem akartok elesni. - nevetett.

Ted leült előre én pedig hátra mentem a lányokhoz.

- Annyira rossz álmom volt. És utána megjelent nálunk. - egyszerre néztek rám mind a ketten . 

- De kicsoda??

- Na vajon ki? Szerintem akivel felszálltam a buszra, Ted volt az. És kaptam tőle egy meseszép ékszeres ládikát.

- De mit álmodtál? - váltotta komolyra a szót Ana.

- Azt hogy Ted szerelmes belém.

- Nyugi már, hiszen ezer éve ismeritek egymást, mondhatni legjobb barátok vagytok. 

-Hé hová mentek Ana...? - És akkor megláttam őt, ahogy közeledik felém...

- Tudom..tudom, de ez akkor is furcsa volt, olyan mintha ez itt és most történne.. Joe-nak ma nagyon jó napja van, még mosolygott is.  

- Már ő is érzi, hogy mindjárt itt a szünet.

- Szerintem szálljunk le, megjöttünk. - szólt ránk Judy. - Este találkozunk nálad Em. - elsiettek mind a ketten.

2.Fejezet

 

    Mikor kinyithattam volna az ajándékot a busz fékezett és le kellett szállnunk. Elköszöntem a lányoktól és siettem be a terembe, hogy még át tudjam nézni a törileckéket. Az osztályban csend volt, mindenki szorgosan tanult, még az is aki év közben nem igazán. Fontos volt ez a jegy. 

De én nem tudtam a tanulásra koncentrálni, hiszen ott volt az a kis csomag amit TŐLE kaptam. Nem bírtam tovább, kinyitottam. Egy.. egy gyűrű volt benne. Hirtelen nem tudtam mit gondoljak.. Talán ő is valami hasonlót érez mint én, áh az nem lehet. Hamar abba kellett hagynom az ábrándozást, nagy ricsaj támadt a teremben. Ez csak egyet jelenthet, megérkezett Dora és az alattvalói. Próbáltam visszacsomagolni a gyűrűt, nehogy észrevegyék, de késő volt.

- Lám, lám a szülinapos. Csak nem egy gyűrűt kaptál.

- D...de. - dadogtam.

- Na és kitől? Biztos nem az imádott Tomtól. - és az a nézés, még most is kiráz a hideg tőle. Szerencsémre megszólalt a csengő és belépett az ajtón Mr. Duran. 

- Szervusztok gyerekek, remélem mindenki készült a dolgozatra. Mindent rakjatok el, csak egy toll maradhat az asztalon! Akit azon kapok, hogy puskázik dupla egyest kap. Jó munkát!

Hiába próbáltam a dolgozatra koncentrálni nem ment. Egyfolytában azon járt az eszem vajon miért pont egy gyűrűt? Miért pont nekem? Nem tudtam elképzelni mit gondolhat vagy érezhet. De abba az egybe biztos vagyok, hogy ilyen rossz témazárót még sohasem írtam.

   A nap többi része hamar eltelt , angolon haladtunk az anyaggal, tesin röpiztünk, matekon egyenleteket oldottunk meg. Egy szokásos hétfői nap volt, kivéve hogy az utolsó óránk elmaradt. Pedig Mrs. Hopkins tanárnő arról volt híres, hogy mióta itt tanít egyszer sem hiányzott. Vajon mi lehet vele? Senkitől nem kaptunk választ rá. Ettől függetlenül mi örültünk neki, hogy egy órával hamarabb végezhetünk. Judy-nak amúgy sincs 5. órájuk, így ma együtt mentünk haza, úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit, nem várjuk meg a buszt. 

- Em mesélj mit kaptál Tomtól. Egész nap ezt találgattuk és már rettentően kíváncsiak vagyunk. - mondta Ana.

- Na jó.. én is ilyen kíváncsi voltam, de már 100-szor megbántam.

- Miért??

- Mert mióta megnéztem teljesen el vagyok bizonytalanodva. És még a töri tz-re sem tudtam koncentrálni.

- Azt mondd inkább mi volt benne? - hangzott megint kórusban a kérdés.

- Egy gyűrű. - a lányok egymás szavába vágva kérdeztek és mondták el a véleményüket, de még így sem jutottunk semmire.

 A kapunkhoz érve elbúcsúztunk egymástól, mindenki ment a maga dolgára. A házba lépve valami finom illat csapta meg az orromat. Anyu csokis brownie-t csinált, ezt azonnal megállapítottam. 

- Szia kicsim. Mi volt ma a suliban?

- Szia, ma Mrs.Hopkins nem volt, ezért elmaradt a kémiánk, ami annyira nem nagy baj. És van itt egy megválaszolatlan kérdés is. Miért kaptam Tomtól gyűrűt szülinapomra.

- Hogy micsoda? Gyűrűt? Tomtól?? 

- Igen anyu, azt. 

- Akkor ma nagyon boldog lehettél, így a dolgozat is jól sikerült. Jól gondolom?

- Nem egészen. Valamilyen szinten boldog voltam, de nem hagyott nyugodni a sok kérdés. Miért pont ezt? Miért pont nekem? És a dolgozatra sem tudtam koncentrálni, készülj a legrosszabbra.

- Na de Emma!!

- Hihi... Finom lett a brownie. - mosolyogtam, aztán gyorsan eltűntem a szobámban. Bekapcsoltam a gépem, és a facebookon egy üzenet várt. "Na tetszett az ajándék?" Lefagytam nem tudtam mit írjak.. Sok minden kavargott a fejemben, egyszer csak kopogtak. 

- Tessék?

- Emma azt hiszem megfejtettem a nagy kérdést.

- Mit?? - néztem rá értetlenül.

- Nézd meg mi van belekarcolva.

- Barátok.. - abban a pillanatban minden reményem elszállt.. Szóval ezért kaptam, barátok, persze. - Így már minden világos.

- De legalább megtudtad, hogy a barátjának tart.

- Nagyszerű! - nem tudtam mosolyogni, úgy éreztem én már soha nem lehetek boldog. Gyorsan visszaírtam neki.  "Köszönöm, nagyon szép az ajándék.. Barátok. Jó éjt." Ezek után a  bánatomat inkább a tanulásba és a csokiba fojtom...

1.Fejezet

- El kell mondanom valamit. Már régóta meg kellett volna tennem, de nem volt bátorságom.

- Nem baj, megérte rá várni. Na mondd, mit szeretnél?

- Én csak annyit akartam, hogy..

- Emma ébresztő! Elkésel a suliból!

- Anyu! Ne ébressz fel!

- Gyere, kész a reggeli.

És megint nem tudtam meg mit akar nekem mondani Tom.  Kimásztam az ágyból, próbáltam olyan képet vágni mintha legalább egy kicsit is élnék, de nem nagyon sikerült. Felöltöztem, aztán lementem.

- Emma, siess mindjárt itt a busz.

- Jó anyu, de semmi kedvem menni, töriből is tz-t írunk.

- És tanultál rá? - tipikus szülői kérdés pff. - Nehogy rossz jegyet szerezz.

- Szerinted miért nézek így ki? Egész este arra tanultam, aztán mikor végre életem egyik legszebb pillanata következett volna, te felébresztesz.

- Kitalálhatom? Tom szerelmet vallott neked.

- Csak próbált.

- Sajnálom, hogy jót akarok neked.

- Nincs ezzel semmi baj, csak tudod, hogy mennyire szeretném, hogy megtörténjen.

-Van egy régi mondás: "Aminek meg kell történni, az előbb-utóbb meg fog történni." De ez amúgy is csak egy álom volt.

- ANYU!!

- Szaladj, itt a busz.

Összeszedtem a cuccom, aztán rohantam ki a buszhoz, ahol már Judy várt. 

- Ana? - kérdeztem kicsit furcsán nézve, mindig busszal jön, nem szeret gyalogolni.

- Hát.. öhm.. korábban kellett bemennie.

- De hiszen mi is vele.. áh tudod mit inkább csak szálljunk fel.

- Nagyszerű ötlet. - mondta Judy mosolyogva, és ahogy felszálltunk

BOLDOG SZÜLINAPOT!!! - üvöltötte egyszerre az egész busz.

- És itt a tortád, még meleg. - nyújtotta át Ana a citromos csokitortát.

- Ezt te sütötted?

- Hát ki más? 

- Nagyon szépen köszönöm, csodásak vagytok. 

- Indulhatunk? - kérdezte a sofőr kicsit mérgesen.

- Igen is kapitány!

- Na ne viccelődjetek már gyerekek.

Alighogy leültem, Tom állt meg mellettem.

-Szia Em. Boldog Szülinapot. - és kaptam tőle egy kis csomagot. Annyira meglepődtem, hogy kellett egy kis idő mire meg tudtam szólalni.

- Köszönöm. - és éreztem, hogy az egész fejem vörös lesz. - Mi van benne?

- Kis kíváncsi, majd ha kinyitod, meglátod... :)