13.fejezet

  Katy teljesen összezavart. Honnan tudja, hogy vigyáznom kell Jeremyvel? Mondjuk említette, hogy volt egy hosszabb kapcsolata, áh az nem lehet csak elmondta volna, hogy Katy az.
 Míg ezeken tűnődtem, megérkezett Jeremy.
- Ne haragudj, hogy csak most értem ide, fontos telefonom volt. - kifejezéstelen volt az arca, így nem tudtam róla leolvasni semmit. 
A délután viszonylag jól telt, kivéve, hogy majdnem belefulladtam a vízbe, mert szörfözni tanultam. Erős szó, hogy tanultam, inkább csak próbáltam. A vízbe borulás mondjuk elég jól ment.
Közben eszembe jutottak Katy szavai és nagyon szerettem volna megkérdezni tőle, ki volt az a lány akivel együtt járt, de biztos oka volt rá, hogy nem mondta el. Úgy döntöttük befejezzük a "tanulást" és elmegyünk enni valamit.

*

Az ágyamon ültem és azon tűnődtem, ki kellene csomagolnom, mikor ajtó csapódást hallottam. Reméltem nem Tom az, de csak neki van kulcsa a zárhoz. 
- Kopp-kopp. - nyitott be az ajtómon, egy nem kívánt személy.
- Mit szerettél volna megbeszélni reggel? - ült le mellém az ágyra.
- A tegnap este történteket. - jelentettem ki szárazon.
- Miért? Mi történt tegnap este? - húzta fel mindkét szemöldökét, mintha semmiről sem tudna.
- Pontosan tudod te azt. - néztem rá "gyilkos" szemekkel.
- Először egy másik lánnyal sétálsz, aztán velem akarsz aludni és amikor végre sikerül kitolni az ajtón - haboztam egy pillanatig - akkor.. - a szavamba vágott mielőtt befejezhettem volna a mondatot.
- Nem emlékszem semmire a tegnap estéről és biztos nem volt szándékos akármit is csináltam. - hajtotta le a fejét.
- Ó! - mondtam csalódottan - Akkor nincs miről beszélnünk.. - erőltettem egy mosolyt az arcomra, de belül már rég ordítottam.
- Ne haragudj, de szeretnék kipakolni. - célozva ezzel arra, hogy kívül tágasabb.
- Szia! - vette a célzást, már az ajtónál volt, de már nem tudtam neki visszaköszönni, patakokban folytak a könnyeim. 
Ez is csak velem történhet meg. Hülyeség volt egy pillanatig is azt gondolni van nála esélyem. Részeg volt, azt sem tudta hol van és kivel. Itt az idő, hogy elfelejtsem, beszéltem meg magammal ezt az egyszerű dolgot. Attól tartok csak kimondani ilyen egyszerű.
Miután sikerült megnyugodnom, elkezdtem a bőröndömből bepakolni a szekrénybe. Hát, nem kellett volna...
Ahogy a nadrágjaimat szedtem kifelé egy papírlap hullott ki a földre.
Egy levél volt az, nem is olyan rövid. Elolvastam és újra könnybe lábadt a szemem. 
- Ó ne!! - azonnal elővettem a telefonom, bepötyögtem a számot és már hívtam is. Nem vette fel, ezért írtam neki egy sms-t. Amire azonnal jött a válasz.

Ki az a Kevin? Most szórakozik velem? 
Csak ültem az ágyamon és zokogtam. Köszönet ezért a csodás napért a Miller testvéreknek, tudják mivel kell az ember napját elrontani. Bánatomban próbáltam elérni a lányokat, de ők sem vették fel. Szuper, egyedül maradtam.
Láttam a parton egy magányos hintát úgy döntöttem megkeresem, így legalább már ketten leszünk.
Ahogy ültem a hintában a tájat csodáltam és mindenfélén gondolkodtam.
Jeremy lenne a legmegfelelőbb, hogy Tomot elfelejtsem, de mégsem. Ha beleszeretnék Jeremybe az még rosszabb lenne. Nyár végén megyek haza, ki tudja mikor látnám legközelebb. Nem vagyok a távkapcsolatok híve. 
Aztán ott van Ted, a levele meglepett és nem is tudtam felfogni amiket leírt benne. 
Bárcsak álom lenne ez az egész. És ha felkelnék otthon feküdnék az ágyamba és hallanám, hogy megérkeztek az új szomszédok. Már biztos nem mennék át köszönni nekik..

Későre járt az idő, már sötétedett. Indultam vissza azzal a gondolattal, hogy ennél már csak nem lesz rosszabb. Aztán..

Miért érdemlem ezt Istenem? Miért? Ordítottam magamban.
Tom a teraszunkon egy lánnyal csókolózik, aki nem én vagyok. 
Sírva rohantam vissza a partra, hogy "belefojtsam" magam a tengerbe. 
Egy nap háromszor bőgni, ilyet is csak én tudok. (Önpacsi) 
Ismerős alakot láttam a homokban ülni, odamentem és leereszkedtem mellé. Ő is jobb társaság most a magánynál.
- Miért sírsz Em? - törölgette le a könnyeimet Katy.
- Miért vagyok ennyire szerencsétlen? Ennyire rossz ember volnék? - búslakodtam.
- Ne butáskodj, inkább mesélj, mi történt? - meséljek neki, mondjam el mi bánt, egy olyan embernek aki már az elején sem volt szimpatikus. De most mégis úgy éreztem kiönthetem neki a lelkem. 
A könnyeimmel küszködve meséltem el Katynek mindent. Ő pedig türelmesen hallgatott.
Mikor végre befogtam a szám, magához ölelt.
- Egy valamit jegyezz meg Emma, fiúk miatt sosem szabad sírni!  Nem igazán ismerem Tomot, de már az elején sem volt szimpatikus. Nem érdemel meg téged.
- Köszönöm, hogy meghallgattál Katy, annyira egyedül éreztem magam. 
- Rám mindig számíthatsz. Barátnők? - nyújtotta felém a kezét.
- Barátnők. - viszonoztam a gesztusát. 
Talán elvesztettem valakit, aki fontos volt nekem, de szereztem egy új barátnőt, aki az elején nem volt szimpi. De rájöttem, a könyvet sem a borítója alapján kell megítélni.
- Szerintem én már megyek. Holnap van az első munkanapom. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Ha nem bánod én még maradok. Jóéjt. - annyira el voltam foglalva magammal, tőle elfelejtettem megkérdezni, miért ül egyedül a parton ilyen későn. Majd holnap bepótolom. 

*
Hajnali 2 óra és csörög a mobilom.. Ted az...

12.fejezet

Kicsit megkésve, de itt az új rész, nem a legjobb és nem is a leghosszabb, de azért olvassátok el. :)


- Hé szép lány, hova lesz a séta? - megfordultam és Jeremy tartott felém.
- Szia, apa elküldött bikinit venni. - nevettem.
- Aha biztos neki kell az a bikini... - élcelődött. - Elkísérhetlek? - édes volt a mosolya, a lábam is beleremegett.
- Azt megköszönném, nem ismerem a környéket.

A kapun kívül is csodás ez a hely. Pálmafák az út mentén, élénkzöld fű mindenhol, csinos házak, rendezett udvar és a tengerpart. Ez a legjobb dolog ami történhetett velem.
Egy kérdéssel törtem meg a köztünk lévő csendet.
- Anyukád miért van kerekes székben?
Az arca elkomorodott és szomorúság ült ki rá. - Erről nem nagyon szeretek beszélni.
- Sajnálom, csak kíváncsi voltam. Ne haragudj! - sütöttem le a fejem, kellemetlenül éreztem magam.

Feltolta a kezével az állam, hogy a szemébe nézzek. - Neked bármit elmondok! - különös érzést éreztem a hasamban, majdnem olyat mint tegnap. Romantikus pillanat volt.
- Anya imádott táncolni, a mindene volt. Épp egy fellépésre tartott kocsival, amikor egy hülye áthajtott a piroson és nekiment az autónak. Majdnem meghalt, de az Isten adott neki még egy esélyt. A lábait viszont le kellett amputálni, annyira megsérültek. De az orvosok azt mondták, így is csoda hogy él.
Ez szörnyű, milyen felelőtlen emberek vannak. Akár az én szüleimmel is megtörténhetett volna.
- Hogy dolgoztad fel? Nem lehetett könnyű.
- 15 éves voltam, és aznap egy kicsit én is meghaltam, lelkileg. Csak Istenben bízhattam, reggeltől estig hozzá imádkoztam, és meghallgatott. A baleset után teljesen más ember lettem, jó értelembe persze. - végre egy csalfa mosoly is megjelent az arcán. 
- Anyukád, hogy viselte?
- Egy panaszt sem lehetett tőle hallani, ugyanolyan volt, mint előtte, csak két keréken. 
- Erős nő, és ez látszik is rajta. Belül azért biztos fájt neki, hogy nem táncolhat többé.
- Nagy álma, hogy egyszer újra táncolhasson, és én segíteni akarok neki ebben, mert megérdemli. 

A sétánk lassan véget ért, megérkeztünk. A kínálat jónak tűnt. Jeremy leült egy székre és türelmesen várta, hogy próbálgassak. Szerette volna látni rajtam a darabokat, de mivel szégyenlős vagyok ebbe nem lehetett része. Rengeteget felpróbáltam, egyik sem nyerte el a tetszésemet. Ezért szóltam Jeremy-nek, keressen nekem valamit, addig sem unatkozik.
Egy vékony pántos, piros fekete bikini tulajdonosa lettem. Az őszintét megvallva jó ízlése van a srácnak.
Sikeres utunkat egy fagyival zártuk. Ő pisztáciát kért, én pedig maradtam a csoki-vaníliánál. 
- Hogy tudod azt megenni? - néztem a fagyijára fintorogva.
- Na, ne mondd, hogy nem szereted a pisztáciát. - nem is vagy ember tekintettel nézett rám.
- Egyszer kóstoltam meg fogadásból, az is bőven elég volt. - nevetni kezdtem, mert eszembe jutott a fogadásom Teddel. 
Mióta itt vagyok nem hallottam semmit róla. Ma este felhívom, remélem jól van.
Elkalandoztak a gondolataim, de  Jeremy segített visszatérni a valóságba. Úgy gondolta az arcom is szeretne fagyizni. Váratlanul ért a hideg pisztácia amit az arcomra kaptam, így kis híján elestem. 
- Emma jól vagy? - kérdezte aggódóan Jeremy, de a szemem sarkából láttam, hogy mosolyog. Felsegített, én pedig szerettem volna viszonozni a kedvességét.
- Remélem szereted a vaníliát. - és jókedvűen az arcába nyomtam a fagyit. 

 Örülök, hogy elkísért, jó társaság volt. Szerette volna velem tölteni a délutánt, ezért megbeszéltük, hogy kipróbálom az új bikinimet. 
- A parton várlak. - és egy puszit nyomott a homlokomra, s elindult a bungalójukhoz.
Az ajtón belépve, csodás látvány fogadott, Tom lépett ki a fürdőből, derekán egy kendővel. Éreztem, ahogy elpirulok. Szerettem volna megölelni, megcsókolni, de a tekintete rideg és elutasító volt.
Félve szóltam hozzá. - Beszélnünk kell.
- Most vagy ráér később? Szeretnék felöltözni. - a hangsúlyból egyértelműen kiderült számomra, hogy nem akart velem beszélni, engem amúgy is várnak.
- Rá ér később. - és azzal be is csaptam magam mögött a szobám ajtaját. 
Magamra vettem az új bikinimet, s a derekamra kötöttem egy fehér szoknyát.

A jól ismert ösvényen indultam el a partra. A strand tele volt fűszoknyás, csinos lányokkal és hawaii inges fickókkal. Sokan voltak, a nagy tömegben nem láttam sehol Jeremyt.
Katy-t viszont igen, rajta is fűszoknya és ugyan olyan felső volt, a haja copfban omlott a hátára, jól nézett ki. Épp a napozó ágyak között mászkált és vette fel a rendelést.
Próbáltam észrevétlen maradni és elkerülni őt, de nem jött össze, felém tartott.
- Halihó munkatárs! - vigyorgott, én pedig beleborzongtam ebbe a kijelentésbe - Mi járatban? Vársz valakit?
- Ami azt illeti, igen. Jeremyt nem láttad erre felé? 
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezése, dühösnek tűnt. 
- Vigyázz Jeremyvel Emma, nagyon vigyázz! - sejtelmem sem volt mire alapozza ezt a kijelentését, de megrémített. - Dolgoznom kell, holnap már te sem érsz rá itt sétálgatni. - kacsintott és eltűnt az emberek között.

11.fejezet

Hangokat hallottam a part felől, a szobám ablaka úgyis arrafelé nyílt, így kinéztem rajta. Két alakot láttam közeledni a házunk felé, aztán megálltak. 
Kilopództam az előszobába, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Az egyik alakot jól ismertem, Tom volt az egy lánnyal, a sötétben nem láttam pontosan hogy néz ki, de hosszú göndör haja volt benne egy masnival. 
Megölelték egymást és Tom elindult az ajtó felé. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba, hogy azt higgye alszom. 
- Emma, édes Emma, fent vagy még? - elvékonyított hangon beszélt hozzám, és részeg volt. 
Benyitott a szobámba - Tudom, hogy engem vártál.. - sokat képzel magáról - Vigyázz, kész.. - és abban a pillanatban rám ugrott.
- Mit képzelsz magadról Tom? - rivalltam rá. - Valaki szeretne aludni!
- Szerettem volna közel lenni hozzád, mert tudom hogy egész este engem vártál. - vigyorgott és dőlt belőle a piaszag.
- Várt téged a fene! - tettem ezt a kijelentést, ami hazugság volt. Évek óta rá várok, de hiába. Eszembe jutott mit láttam kint és megint felemeltem a hangom - Egy másik lánnyal voltál, most meg nem hagysz aludni, felháborító! 
- Hívtalak táncolni, de te nem jöttél. - védte meg magát, közben pedig lesajnálóan nézett rám.
- Addigra már volt jobb programom is, mint veled táncolni.
- Ki volt veled az a bájgúnár? - pont ő kér számon engem, mikor minden este más lánnyal van.
- Egy kedves fiú, aki nem akarta, hogy egyedül legyek és szomorkodjak. - vágtam vissza neki.
- Szomorú voltál Em? - kérdezte gúnyosan. - Ne haragudj, nem akartam. - a tekintetéből sugárzott a szánalom.
- Komolyan mondom, tűnj a szobámból, nem vagyok rád kíváncsi! - képes volt kinevetni, tudta jól, hogy hazudom, de nem tudtam mást tenni. Rajtam ne gúnyolódjon.
- Itt aludhatok veled? Félek a sötétben. - most a gúnyos tekintetét a kiskutya szemei váltották fel. Jól hangzott az ötlet, viszont én nem akartam a többi közé tartozni.
- Szó sem lehet róla, ne várd azt, hogy olyan leszek, mint azok a lányok akik bedőlnek neked. - nagy nehezen sikerült rávennem, hogy lemásszon rólam és kivezettem az ajtón. - Kívül tágasabb! - már éppen be akartam csukni az ajtót, mikor a lábával megakadályozta ezt. 
Belépett és magához húzott, a szívem a torkomban volt és ahogy felnéztem a kék szempár egyenesen rám nézett. Valahogy elfelejtettem mindent, amit velem tett és eszem ágában sem volt elengedni őt. Ő nézett engem, én néztem őt, magához szorított és adott egy puszit a hajamra.
- Csodálatos lány vagy Emma. - ez a mondat ami elhagyta a száját, megütötte a fülemet.
- Oh igen? Akkor miért viselkedsz velem úgy, ahogy szoktál? 
Nem válaszolt csak bámult, kezdtem magam kínosan érezni és már a pillangók is éledeztek a hasamban. És akkor egy váratlan dolog történt, amire nem számítottam: MEGCSÓKOLT!!! Abban a pillanatban egy kicsit meghaltam, az összes pillangóm feléledt és valami varázslatos érzés járta át az egész testem. Soha nem történt még velem ilyen és a tudat, hogy az első csókomat tőle kaptam, többet ér mindennél. Szeretem, sőt szerelmes vagyok belé.
Életem legboldogabb pillanatát egy csipogó hang rontotta el. Elengedte a derekam és  elővette a telefonját, a kijelzőjén Dora képe volt és egy nem fogadott hívás tőle.Visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját és belenézett a szemembe. Zavaros volt a tekintete, ő sem tudta pontosan mi történt az elmúlt percekben. Adott egy puszit a homlokomra és elindult a szobája felé. 
- Jó éjt Tom. - kiáltottam utána.
Nem válaszolt, valószínűleg már telefonált.
Bezártam az ajtót és leültem a földre. Mindenféle eszembe jutott. A suli végén rendes volt velem, ajándékot is kaptam tőle a szülinapomra, aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott. Bunkó volt velem és sértegetett. Aztán most ez a csók, nem tudtam mire vélni. Összezavart, mégis jó volt az a pár perc és akkor Dora elrontott mindent. 
Fáradt voltam, a szemem önállósította magát, alig bírtam nyitva tartani, lefeküdtem, próbáltam elterelni a gondolataimat és elaludni.

Vasárnap reggel csodásan sütött a nap és lengedezett a szél. Felébredtem és azt hittem csak álmodtam ami velem történt. Nem szerettem volna erre gondolni, mert rosszat sejtettem. 
Kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, és felvegyem a pihe-puha köntösöm. Csináltam egy cappuccino-t és kiültem a teraszra. 
Az emberek szép lassan kezdtek előjönni kuckóikból. Mindenki egy ösvény felé tartott, amit még nem láttam eddig. Eszembe jutott, apa nekem nem mondott semmit, és lehet ma már fel kellene szolgálnom a reggelit. Megittam a cappuccino-t és bementem. Felkaptam magamra, a már tegnap este előkészített ruhámat, tettem magamra egy alap sminket. Aztán gyorsan benéztem Tomhoz, de még aludt. 

Elindultam az ösvényen a többiek után. A partnak egy csodás részére értünk, ami tele volt székekkel és asztalokkal.

 Apát is egy asztalnál ülve találtam.
- Jó reggelt Emma, foglalj helyet. Katy mindjárt hozza a reggelit.
- Nem kellene nekem is felszolgálnom? - néztem rá kérdően - Nem mondtál semmit, így követtem az embereket és végül megtaláltalak.
- Ennyire feledékeny lennék? Majd hétfőn reggel kezdesz. Ma még pihenj nyugodtan. Valószínűleg a tegnapi incidens után ez teljesen kiment a fejemből. 
- Tényleg, Gerald itt van?
- Igen, ha végeztél kopogtass be hozzá és kérj bocsánatot.
- Jó, de mégis hova? - azt hiszi már tudom mi hol van.
- Ahol bejöttünk a kapun, mész egyenesen aztán jobbra és ott van a recepció, mellette pedig az irodája.
A reggeli elfogyasztása közben kértem apától egy kis pénzt, hogy vehessek magamnak egy új bikinit, mert a régi már nem jó rám. 

Geraldot az irodájában találtam. Nem haragudott ránk azt mondta semmiség az egész. Úgyhogy "szent a béke". Apa megint eltúlozta a dolgokat..
Visszamentem a házhoz felvenni a táskámat és megnézni Tomot, már nagyon szerettem volna beszélni vele. De horkolást hallottam, ebből arra a következtetésre jutottam, hogy még húzza a lóbőrt. 

A kapu felé tartottam, mikor egy hang utánam szólt.

Sziasztok! :) 

Felkerült az egyes szereplőkről szóló leírás. 
Hamarosan érkezik a 11.fejezet, addig is iratkozzatok fel és olvassátok a blogot.

Kerestem olyan képet, ami a főszereplők szállását mutatja be, de nem találtam olyat ami az én elkézeltem, így rátok bízom milyennek látjátok. :)