11.fejezet

Hangokat hallottam a part felől, a szobám ablaka úgyis arrafelé nyílt, így kinéztem rajta. Két alakot láttam közeledni a házunk felé, aztán megálltak. 
Kilopództam az előszobába, hogy jobban szemügyre vehessem őket. Az egyik alakot jól ismertem, Tom volt az egy lánnyal, a sötétben nem láttam pontosan hogy néz ki, de hosszú göndör haja volt benne egy masnival. 
Megölelték egymást és Tom elindult az ajtó felé. Gyorsan visszaszaladtam a szobámba, hogy azt higgye alszom. 
- Emma, édes Emma, fent vagy még? - elvékonyított hangon beszélt hozzám, és részeg volt. 
Benyitott a szobámba - Tudom, hogy engem vártál.. - sokat képzel magáról - Vigyázz, kész.. - és abban a pillanatban rám ugrott.
- Mit képzelsz magadról Tom? - rivalltam rá. - Valaki szeretne aludni!
- Szerettem volna közel lenni hozzád, mert tudom hogy egész este engem vártál. - vigyorgott és dőlt belőle a piaszag.
- Várt téged a fene! - tettem ezt a kijelentést, ami hazugság volt. Évek óta rá várok, de hiába. Eszembe jutott mit láttam kint és megint felemeltem a hangom - Egy másik lánnyal voltál, most meg nem hagysz aludni, felháborító! 
- Hívtalak táncolni, de te nem jöttél. - védte meg magát, közben pedig lesajnálóan nézett rám.
- Addigra már volt jobb programom is, mint veled táncolni.
- Ki volt veled az a bájgúnár? - pont ő kér számon engem, mikor minden este más lánnyal van.
- Egy kedves fiú, aki nem akarta, hogy egyedül legyek és szomorkodjak. - vágtam vissza neki.
- Szomorú voltál Em? - kérdezte gúnyosan. - Ne haragudj, nem akartam. - a tekintetéből sugárzott a szánalom.
- Komolyan mondom, tűnj a szobámból, nem vagyok rád kíváncsi! - képes volt kinevetni, tudta jól, hogy hazudom, de nem tudtam mást tenni. Rajtam ne gúnyolódjon.
- Itt aludhatok veled? Félek a sötétben. - most a gúnyos tekintetét a kiskutya szemei váltották fel. Jól hangzott az ötlet, viszont én nem akartam a többi közé tartozni.
- Szó sem lehet róla, ne várd azt, hogy olyan leszek, mint azok a lányok akik bedőlnek neked. - nagy nehezen sikerült rávennem, hogy lemásszon rólam és kivezettem az ajtón. - Kívül tágasabb! - már éppen be akartam csukni az ajtót, mikor a lábával megakadályozta ezt. 
Belépett és magához húzott, a szívem a torkomban volt és ahogy felnéztem a kék szempár egyenesen rám nézett. Valahogy elfelejtettem mindent, amit velem tett és eszem ágában sem volt elengedni őt. Ő nézett engem, én néztem őt, magához szorított és adott egy puszit a hajamra.
- Csodálatos lány vagy Emma. - ez a mondat ami elhagyta a száját, megütötte a fülemet.
- Oh igen? Akkor miért viselkedsz velem úgy, ahogy szoktál? 
Nem válaszolt csak bámult, kezdtem magam kínosan érezni és már a pillangók is éledeztek a hasamban. És akkor egy váratlan dolog történt, amire nem számítottam: MEGCSÓKOLT!!! Abban a pillanatban egy kicsit meghaltam, az összes pillangóm feléledt és valami varázslatos érzés járta át az egész testem. Soha nem történt még velem ilyen és a tudat, hogy az első csókomat tőle kaptam, többet ér mindennél. Szeretem, sőt szerelmes vagyok belé.
Életem legboldogabb pillanatát egy csipogó hang rontotta el. Elengedte a derekam és  elővette a telefonját, a kijelzőjén Dora képe volt és egy nem fogadott hívás tőle.Visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját és belenézett a szemembe. Zavaros volt a tekintete, ő sem tudta pontosan mi történt az elmúlt percekben. Adott egy puszit a homlokomra és elindult a szobája felé. 
- Jó éjt Tom. - kiáltottam utána.
Nem válaszolt, valószínűleg már telefonált.
Bezártam az ajtót és leültem a földre. Mindenféle eszembe jutott. A suli végén rendes volt velem, ajándékot is kaptam tőle a szülinapomra, aztán egyik pillanatról a másikra megváltozott. Bunkó volt velem és sértegetett. Aztán most ez a csók, nem tudtam mire vélni. Összezavart, mégis jó volt az a pár perc és akkor Dora elrontott mindent. 
Fáradt voltam, a szemem önállósította magát, alig bírtam nyitva tartani, lefeküdtem, próbáltam elterelni a gondolataimat és elaludni.

Vasárnap reggel csodásan sütött a nap és lengedezett a szél. Felébredtem és azt hittem csak álmodtam ami velem történt. Nem szerettem volna erre gondolni, mert rosszat sejtettem. 
Kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, és felvegyem a pihe-puha köntösöm. Csináltam egy cappuccino-t és kiültem a teraszra. 
Az emberek szép lassan kezdtek előjönni kuckóikból. Mindenki egy ösvény felé tartott, amit még nem láttam eddig. Eszembe jutott, apa nekem nem mondott semmit, és lehet ma már fel kellene szolgálnom a reggelit. Megittam a cappuccino-t és bementem. Felkaptam magamra, a már tegnap este előkészített ruhámat, tettem magamra egy alap sminket. Aztán gyorsan benéztem Tomhoz, de még aludt. 

Elindultam az ösvényen a többiek után. A partnak egy csodás részére értünk, ami tele volt székekkel és asztalokkal.

 Apát is egy asztalnál ülve találtam.
- Jó reggelt Emma, foglalj helyet. Katy mindjárt hozza a reggelit.
- Nem kellene nekem is felszolgálnom? - néztem rá kérdően - Nem mondtál semmit, így követtem az embereket és végül megtaláltalak.
- Ennyire feledékeny lennék? Majd hétfőn reggel kezdesz. Ma még pihenj nyugodtan. Valószínűleg a tegnapi incidens után ez teljesen kiment a fejemből. 
- Tényleg, Gerald itt van?
- Igen, ha végeztél kopogtass be hozzá és kérj bocsánatot.
- Jó, de mégis hova? - azt hiszi már tudom mi hol van.
- Ahol bejöttünk a kapun, mész egyenesen aztán jobbra és ott van a recepció, mellette pedig az irodája.
A reggeli elfogyasztása közben kértem apától egy kis pénzt, hogy vehessek magamnak egy új bikinit, mert a régi már nem jó rám. 

Geraldot az irodájában találtam. Nem haragudott ránk azt mondta semmiség az egész. Úgyhogy "szent a béke". Apa megint eltúlozta a dolgokat..
Visszamentem a házhoz felvenni a táskámat és megnézni Tomot, már nagyon szerettem volna beszélni vele. De horkolást hallottam, ebből arra a következtetésre jutottam, hogy még húzza a lóbőrt. 

A kapu felé tartottam, mikor egy hang utánam szólt.