10.Fejezet
- Hát itt vagy Emma, már mindenütt kerestelek. Gerald be akart titeket mutatni a vendégeknek.
- Ne haragudj, nem gondoltam, hogy már ilyen korán kezdődik.
- Első nap rossz pontot szerezni a főnöknél nem igazán jó dolog. - csóválta a fejét. - De már itt vagyok, most is bemutathat.
- Ő viszont már nincs itt, máshová is el kellett mennie. És mégis hol voltatok?
- Lementünk a partra kicsit körülnézni.
- És az tartott olyan sokáig?? - nézett rám mérgesen apa.
- Meg is mártóztunk benne, ha már ott voltunk.
- Nem ért rá ez máskor? A víz nem megy innen sehova.. Tom még mindig ott van?
- Nem tudom, én hamarabb eljöttem.
- Ez már így alakult, holnap kérjetek bocsánatot Geraldtól. Én most megyek, neked pedig további jó szórakozást kislányom.
Ez is a Tom hibája, ha nem ráncigál le a partra időben elkészültem volna, és ő még mindig nincs itt, biztos csajozik valahol.
- Halihó Emma!
- Oh, szia Katy.
- A barátodat hol hagytad?
- Ha Tomra gondolsz, akkor ő nem a barátom és nem tudom hol van.
- Pedig nagyon úgy tűnt, na mindegy. -mosolygott.
- A látszat néha csal.
- Valami baj van? Miért vagy ilyen szomorú?
- Nincs semmi bajom. - és próbáltam felvenni az állmosolyt.
- Nem kell titkolóznod, nekem mindent elmondhatsz.
- Kedves vagy, de tényleg nincs semmi bajom.
- Na jó, te tudod, de tényleg ha bármi bánt és el szeretnéd mondani valakinek én itt leszek, bízhatsz bennem. Gyere menjünk és érezzük jól magunkat!
Semmi kedvem nem volt táncolni, de nem akartam letörni Katy lelkesedését, ha már ilyen rendes volt velem.
Nagyon elfáradtam a táncban és le szerettem volna ülni, pont jókor szólalt meg a mobilom.
- Ne haragudj Katy, jövök mindjárt.
Tom volt az..
- Tart még a buli, Em? - a háttérben női hangokat hallottam.
- Igen. - válaszoltam unottan.
- Rendben, akkor nemsokára ott leszünk. - és lerakta a telefont.
Én hülye, miből is gondoltam, hogy akar tőlem valamit, hisz minden lánnyal ugyan azt csinálja. Most is egy másikkal van.
Mindenki boldognak látszott, táncolt, énekelt, nem törődött semmivel. Kivéve én, aki egyedül ült és még mindig Tomon törte a fejét.
- Szia, látom egyedül vagy, szabad egy táncra? - felnéztem és egy igen helyes fiú állt előttem.
- Nincs most kedvem, de azért köszi, aranyos vagy.
- Gyere már, a tánctól jobb kedved lesz. - mosolygott rám.
- Miből gondolod, hogy nincs jó kedvem? - kérdeztem és visszamosolyogtam rá.
- Egy ilyen szép lány egy buliban, ahol mindenki táncol egyedül üldögél egy padon és a földet bámulja, akkor biztos nem boldog.
- Úgyis addig próbálkozol, amíg fel nem állok. Úgyhogy menjünk, de csak egy szám erejéig.
Pörgős szám szólt, reménykedtem, hogy mire odaérünk átvált egy kicsit lassabbra. Megfogta a kezem és a Dj zenét váltott.
- Még nem ülhetsz le!
- Nem is akartam. - kacsintottam.
A hangfalakból felcsendült Yiruma-tól a River flows in you című szám. Azért nem ilyen lassúra gondoltam. Megfogta a derekam, én pedig óvatosan a vállára tettem a kezeimet.
- Jajj de bunkó vagyok, még be sem mutatkoztam, Jeremy vagyok.
- Én pedig Emma. Te Gerald fia vagy?
- Igen, te pedig az új pincérlány?
Legszívesebben letagadtam volna, mert attól féltem, hogy a főnök fia nem akar egy alkalmazottal lenni. De úgy döntöttem nem hazudok, mert úgy is kiderülne.
- Igen, én vagyok az új pincér.
- Örülök, hogy végre találkoztunk, apukád már rengeteget mesélt rólad, de nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép vagy.
- Ne mondj ilyeneket, mert már így is zavarban vagyok, te jóban vagy apával?
- Olyan ő nekem, mintha a második apám lenne. És neked milyen érzés, hogy csak ritkán látod őt?
- Nem a legjobb. Régebben nagyon jóban voltam a szüleimmel, de mióta apa eljött ide megromlott vele a kapcsolatom. Anya kicsit bekattant apa nélkül és rengeteget dolgozott így is.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de azért van egy jó oldala is, hogy idejött.
- Na és mi az? - néztem rá kérdően.
- Megismerhettelek téged.
- Minden lánnyal így viselkedsz? - túlzottan kedves volt, ezért meg kellett tőle kérdeznem.
- Ezt miből gondolod? Én egyáltalán nem olyan vagyok.
- Bocsi, csak volt már dolgom ilyen sráccal és elhittem neki mindent és sajnos csalódnom kellett.
- Ne félj, én nem vagyok olyan, mint a többi.
- Remélem, mert megkedveltelek. És ne haragudj.
- Nem haragszom, bár nem esett valami jól, de téged is meglehet érteni. - közben vége lett a számnak. - Leülünk vagy táncolunk még egyet?
- Én inkább hazamennék, hosszú volt az út és elfáradtam.
- Rendben, megengeded, hogy elkísérjelek?
- Ha szeretnéd.. - miért ne? Ha Tom csajozhat, akkor én is pasizhatok.
Ahogy kiléptünk, Tomot pillantottam meg, még mindig jól néz ki. A francba..
- Hát itt vagy Em. Már mindenütt kerestelek.
- Ja, nem te vagy az első.
- Nem jössz táncolni? - megint kezdett kedves lenni, én meg flegmáztam vele.
- Eltaláltad,hogy nem, további jó szórakozást. - és elindultam Jeremyvel, pedig szívem szerint ott maradtam volna Tommal, de velem ne játszadozzon senki.
- Ki volt ez Emma?
- Senki, akiről beszélnünk kellene.
- Egyik pillanatról a másikra megváltozott a kedved. Miért?
- Hagyjuk, eleget beszéltünk rólam. Mesélj valamit most te magadról. Mióta énekelsz?
A bungalóhoz érve, még leültünk a padra beszélgetni. Aztán elköszöntem tőle.
- Jól éreztem magam veled ma este. Köszönöm, hogy nem hagytál unatkozni.
- Nem kell megköszönni, ez természetes dolog.
- Jó éjszakát, holnap találkozunk.
Láttam rajta szíve szerint megcsókolt volna, de végül csak egy arcrapuszit kaptam.
Rengeteget beszélgettem vele, és nagyon jó volt, végül Tomról is beszéltünk. Ő pedig elmondta, jó emlékek fűzik ehhez a házhoz, ugyanis itt ismerkedett meg a volt barátnőjével, akivel másfél évig volt együtt. Szóval mindenről tudtuk beszélgetni és érdekes módon mindketten megbíztunk a másikban.
Viszont Katy még mindig fura nekem. Egész este engem bámult, főleg mikor Jeremyvel táncoltam. Ja, megvan. Megígértem neki vissza megyek táncolni, csak ő közbelépett, amúgy sem volt kedvem Katyvel lenni.
Nagyon elfáradtam a mai napon, lezuhanyoztam és belevetettem magam az ágyba. Aztán....
