7.Fejezet
Rekord idő alatt készültem el reggel, talán az lehet a magyarázat, hogy már éreztem a szabadság illatát. A tanévzáróhoz illően felvettem az ünneplőruhámat és feltűztem a hajam. Lesiettem a konyhába, hátha anyát még itthon találom. Üres volt az egész ház, korán el kellett mennie megint. Este se ért haza időben, pedig számítottam rá. Mióta apa külföldön kapott állást, azóta anya egyre többet dolgozik. Én megértem, hogy kell a pénz, csak ezzel egy a baj, rám egyáltalán nincs ideje. Nem is tudom mikor beszélgettem már vele egy jót, úgy mindenről. Talán egyszer fontosabb leszek neki én.
Kivettem a hűtőből a tízóraimat és úgy döntöttem gyalog megyek suliba, ha már ilyen hamar elkészültem. Az úton sok minden eszembe jutott. Főként Ted, még mindig nem jöttem rá, mi volt a baja tegnap, vagyis.. áhh ez hülyeség, és elnevettem magam.
A teremben már ott voltak a többiek és jókedvűen beszélgettek.
- Szia Em, hogyhogy gyalog jöttél?
- Szia Ana! Kell egy kis mozgás meg amúgy is ráértem sétálni. Judy merre van?
- Nem tudott ma eljönni, de azt kérte vigyük el a bizonyítványát.
- Ez csak természetes, de miért nem ért rá eljönni erre az egy órára?
- Azt nem mondta el, de biztos fontos lehet.
Időközben megérkezett Ted is.
-Sziasztok lányok, Em beszélhetnénk? - odaléptem hozzá, kíváncsi voltam mit akar. - Még egyszer bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésemért. Ne haragudj! Nem tudom, mi ütött belém.
- Hát igazából én sem értem miért üvöltöttél velem. De nem haragszom. - megölelt és egy puszit is kaptam tőle. - Délután mi volt a bajod? Kerültél egész nap, ha meg én akartam beszélni veled akkor nem mondtál semmit.
- Nagyon zavart hogy úgy viselkedtem veled és inkább próbáltalak kerülni.
- Biztos csak ez volt a baj?
- Igen.. - még most sem hiszem el neki.
- Hát oké, te tudod. Tegnap Tom is beszélt velem.
- Jajj.. mit mondott már??
- Azt, hogy nem szeretné ha megbántanálak..
- Ne is foglalkozz vele, nem tudja mit beszél.
- Le sem tagadhatnátok, hogy testvérek vagytok.
Az ünnepség után megkaptuk a bizonyítványt és hivatalosan is megkezdődött a nyári szünet.
- Em azt találtam ki, hogy elmehetnénk a Plazába vásárolni aztán megnézhetnénk egy filmet. Mit szólsz hozzá?
- Remek ötlet Ana, úgyis egyedül lennék otthon. Menjünk haza átöltözni és egy fél óra múlva találkozunk.
- Öhmm, menjünk előbb nálunk gyorsan felkapok valami másik ruhát, aztán mehetünk nálatok és átöltözhetsz te is.
- Nem tudom ennek mi értelme, de ha te ezt szeretnéd, nekem így is jó.
- Várj, gyorsan elintézek egy telefont. - nagyon különösen viselkedett. Alighogy elment Tom lépett ki az iskolából és egyenesen felém jött.
- Szia, örülök, hogy megfogadtad a tanácsomat.
- Arra gondolsz amit tegnap mondtál? Mert igazából még most sem értem, mivel tudnám megbántani pont Tedet, akivel 1000 éve jóban vagyok.
- Majd megérted egyszer..
- Komolyan mondom, mindketten megbolondultatok.
- Csak nem szeretném, hogy megbántsd őt! Remélem felfogtad.
- És ezt pont te mondod? A megbántáshoz te is igazán értesz..
- Miről beszélsz Emma? - láttam a szemén, hogy pontosan tudja csak engem akar még jobb feldühíteni.
- Tudod te azt nagyon jól.
- Persze hogy tudom, de régen volt már az.
- Régen volt, de én még mindig emlékszem rá.
- Ezt már megbeszéltük párszor. Nem tehettem róla, hogy nem éreztem úgy irántad, ahogy te szeretted volna. De ha jól emlékszem, valaki azt mondta már tovább léptél. Vagy tévedek? - Végre megjött Ana is.
- Mehetünk végre?
- Persze, ne haragudj de muszáj volt beszélnem anyával, este én vigyázok a kisöcsémre.
- Jó, semmi baj csak menjünk innen mert olyan rossz itt a levegő. - céloztam ezáltal Tomra, mert tényleg elegem lett belőle. Elindultunk, aztán egy pillanatra visszafordultam hozzá. - De igazad van. - és próbáltam úgy ránézni, hogy elhiggye.
- Em miért lettél ilyen ideges? - kérdezte Ana.
- Összekaptunk kicsit Tommal.
- Mégis min?
- Nem lényeg, de egyre jobban utálom. - Ana elkezdett nevetni.
- Jaj Em, ezt még te sem hiszed el magadnak.
- Utálom, de még szeretem.
- Nyugi már, ne idegesítsd magad miatta, nem éri meg.
A film alatt végig a délután történteken gondolkodtam. Tényleg azt hiszi tovább léptem? Jó lehet, hogy nem mutatom ki az érzéseim, mint azelőtt, de ez csak azért van mert félek a csalódástól. Semmi értelme nem lenne ha újból elmondanám neki még mindig szeretem és így évek után sem tudtam továbblépni rajta, megint elutasítana . Hadd higgye, csak BARÁTként tekintek rá. Velem meg majd lesz valami.
Ana látta rajtam, hogy nem vagyok túl jól, ezért elvitt sütizni a film után. Aztán haza indultunk. A házunk elé érve világosság szűrődött ki az ablakon, gondoltam anya már itthon van .
- Em bemehetnék a wc-re, mert be fogok pisilni mire hazaérek.
- Azelőtt voltál mielőtt elindultunk, de gyere nyugodtan. - mosolyogtam.
Beléptünk a házba.
- BOLDOG SZÜLINAPOT!! - mindenki ott volt, aki fontos volt nekem. (apa kivételével :( )
- Hűha, köszönöm, csodás barátaim vannak. Judy, te ma ezért nem voltál suliban?
- Az is lehet.
- Gyertek ide, hadd öleljelek meg titeket. - megható pillanat volt.
Az este további részében mindenki jól érezte magát, próbáltam én is kicsit szórakozni, de ott volt Tom akit látszólag nem érdekelte semmi, egész este a telefonját nyomkodta. Aztán megszólalt a Listen to your heart (kedvenc zeném) és csodák csodájára felkért táncolni.
- Sajnálom Em, hogy évekkel ezelőtt megbántottalak és hogy ez még mindig fáj neked, mert nem tudtál elfelejteni - jó színész válna belőle, délután teljesen elhitette velem, hogy azt hiszi nem érzek iránta semmit.
- Ez nem lehet igaz, azért kérsz fel táncolni, hogy kigúnyolj... és mondtam már, hogy tovább léptem rajtad!
- Aha persze, látom a szemedben még mindig oda vagy értem. - ahogy ezt kimondta azonnal ellöktem magamtól.
- Tűnj innen, soha többé nem akarlak látni.
- Hát ez nehéz lesz, együtt fogunk dolgozni. - az az elégedett mosoly a fején, amikor kimondta ezeket a szavakat, utálom..
- Hogy mi?? Na azt már nem!
- De igen, anyám beszélgetett anyukáddal, hogy dolgozni szeretnék. Anyukád meg felajánlotta, menjek énis veled a Hawaii szigetekre dolgozni a hotelhoz.
- Anyaaa! - hirtelen minden csendesebb lett.
- Ne üvölts már Emma, itt vagyok.
- Mondd, hogy nem igaz!
- De mi? Ne kelljen már mindent kiszedni belőled.
- Az, hogy Tom csak viccel és nem jön ő is a hotelba dolgozni.
- Ezek szerint elmondta, azt hittem örülni fogsz neki.
- A fenéket, ennél jobb dolog nem is történhetett volna. További jó szórakozást, nekem már elment a kedvem. - Felszaladtam a lépcsőn, bezártam az ajtót és levágtam magam az ágyra.
-Ebbe a lányba meg mi ütött Tom?
- Áhh, csak szerelmes. - vigyorgott.
Kopogtak az ajtón.
-Hagyj békén. nem vagyok senkire kíváncsi.
- Én vagyok.
- Anya, rád meg főleg nem ..
- Nem beszélhetsz így velem, inkább nyisd ki az ajtót.
Nagy duzzogva kinyitottam, bejött és leült mellém.
- Mi történt veled Em? Azt hittem örülni fogsz neki.
- Hát tévedtél, nem akarok egész nyáron vele lenni.
- De miért, szereted nem ?
- Szeretem és pont ezért nem. Ő nem érez irántam így, nem szerelmes belém. Érted anya? Örültem, hogy vége a sulinak és nyáron ott hátha eltudom felejteni. Ehelyett minden nap látom majd, ahogy a szebbnél szebb lányoknak udvarol.
- Jajj Emma, ha így tudom nem ajánlom fel a szüleinek ezt a lehetőséget.
- Ez az.. nem tudsz te semmit. Végülis honnan tudnál, sosem vagy itthon, nem beszélgetünk, egyfolytában csak dolgozol. - láttam ahogy a szeméből kigördül egy könnycsepp és már én sem bírtam tovább. Mindketten sírtunk.
- Sajnálom, kislányom.
- Kislányom, már rég nem vagyok kislány. Amíg te a munkáddal foglalkoztál, addig én felnőttem, nélküled. Egyedül érzem magam amikor hazajövök, senkivel nem beszélhetem meg a bajaimat, tanácsot sem kérhetek senkitől. Csak a barátaimtól, de ők akkor sem pótolhatnak egy anyát.
Emma kétlek bocsáss meg nekem, jóváteszek mindet.
- Nehéz lesz, mióta apa elment (annak már lassan 7 éve), azóta neked nincs más csak a munkamunkamunka.
- Szerinted nekem könnyű volt, hogy a férjem kiment külföldre dolgozni és alig látjuk egymást? Hát nem volt az, inkább a munkába fojtottam a bánatomat.
- Igen és közben megfeledkeztél a lányodról. Két hét múlva én is megyek ki, aztán megint nem látjuk egymást, foglalkozhatsz tovább a munkáddal.
- Nézz rám Emma! Ígérem neked, kiveszek erre a két hétre szabadságot és együtt leszünk.
- Édes kevés ez az idő, eddig ezt miért nem tudtad megtenni??
- Azt hittem minden rendben van.
- Akkor nyisd ki a szemed, semmi sincs rendben! Meg annyi mindent ígértél már nekem.
- Bízz bennem, mostantól minden más lesz, nagyon szeretlek!
- Próbálok.. ezek ellenére én is szeretlek. - hosszasan megöleltük egymást aztán még lementünk egy kicsit a többiekhez.
Csodálatos szülinap volt mondhatom, de így legalább elmondhattam anyának a dolgokat. Ezek után hátha fontosabb leszek neki én.
Már csak egy probléma van: Tom...
