9.Fejezet

    Nem is csodálom, hogy apa elfogadta ezt az állást, Oahu mesés hely. Mindenhol óriási épületek (feltehetőleg azok a szállodák), gyönyörű tengerpart, pálmafák. Éppen a tájban gyönyörködtem, amikor fékcsikorgást hallottam. Egy magas, ócska vaskapu előtt álltunk meg. Ha már a kapu ilyen, mögötte milyen lehet. Nem ilyenre számítottam, itt nincsenek hatalmas épületek és szerintem még pálmafák sem. 

- Apa biztos jó helyen vagyunk? - kérdeztem kissé csalódottan.

- Ne a borítója alapján ítéld meg a könyvet! - kacsintott majd csengetett.

Tom még mindig a kocsiban ült és a telefonját nyomkodta, lemerném fogadni, hogy a reptéri szőkével beszélgetett. 

- Te nem jössz Tom? - kérdezte apa. Kiszállt és tovább nyomkodta a mobilját.

És akkor kinyílt a kapu, a lélegzetem is megállt. Hihetetlen amit láttam, ilyet még elképzelni sem tudtam volna. Egymás mellett sorakoztak a fa bungalók, amiket szép zöld pázsit és pálmafák vettek körül és ott volt még a mesés tengerpart is. 

Láttam ahogyan Tom elrakja a telefonját és az ő szája is tátva marad, még így is helyes volt. Egy ilyen hely és egy ilyen fiú, biztos csak álmodom. 

- Tetszik?

- Apa ez...ez valami fantasztikus, még most sem hiszem el, hogy itt kell töltenem a nyári szünetet.

- Bármennyire is szörnyű, de igen itt kell.

- Dehogy is, itt még a munka is könnyebben fog menni. Na melyik lesz az én faházam?

- Lassíts Emma, előbb gyertek bemutatlak titeket a többieknek.

Ahogyan sétáltunk a bungalók között rengetek vidám embert láttam, akik játszadoztak és nem törődtek semmivel, egyszerűen csak élvezték az életet.

Én pedig reménykedni tudok, hogy ilyen felszabadult és vidám leszek, amíg itt vagyok, bár miatta erre kicsi az esély.

Egy nagy sátorhoz értünk, ami körül sok munkás dolgozott.

- Itt várjatok, mindjárt jövök. - közben egy lány lépett oda hozzánk.

- Hali, Katy vagyok és gondolom ti pedig Emma és Tom. Örülök, hogy végre itt vagytok.

- Szia, szép helyen ilyen szép lányok, úgy néz ki jó nyaram lesz. - válaszolt Tom, én meg csak bámultam magam elé és azon gondolkodtam, hogy vajon mindenkivel ezt csinálja.

- Oh, ne hozz zavarba. Emma, te mindig ilyen szótlan vagy? - mire válaszolhattam volna apa már vissza is jött.

- Látom Katyvel már megismerkedtetek, ő itt a másik pincér. Remélem jól kijöttök majd Emmával. - hát ha Tomot békén hagyja, talán. - bemutatnám a többieket, ő itt a Waikiki paradicsom tulajdonosa, Gerald és a felesége, Sophi és a fiúk, Jeremy aki még nem érkezett meg.

- A kisfiam énekelni van, hamarosan jön. - már kíváncsi vagyok erre a Jeremyre.

- A szakácsunk, Alexa. Vele is sok időt fogsz eltölteni Em, és végül a mi kertészünk, a jóöreg Joseph.

- Gondolom, ő pedig az új úszómesterünk. - érdeklődött a tulaj.

- Jó napot uram, Tom vagyok, szolgálatra készen.

- Remélem te nem olyan vagy, mint az elődöd.

- Miért ő milyen volt?

- Nem szeretnék erről beszélni, meg hosszú történet. Na de mi megyünk is, még sok a dolgunk. További szép napot.

- Hát Tom, ha ismerne téged biztos nem vett volna fel. - viccelődtem, vagy nem értette a viccet vagy csak elvolt foglalva azzal, hogy Katy-t bámulja. - Mi ez a nagy sátor amúgy? - kérdeztem apától.

- Nem is mondtam? Ma este lesz a nyári szezonnyitó.

- Ide nekünk is jönnünk kell?

- Persze, mindenkit szeretettel várnak.

- Akkor most már megkaphatom a szállásom kulcsát?

- Hát igen a szállás. Sajnos telt ház van, alig tudtam ezt az egyet is lefoglalni nektek.

- Nem.. nem és nem, ugye nem kell vele lennem egy szobába??

- Nyugalom kicsim, lesz köztetek egy fal, itt a kulcs, ennek a sornak a végén balra fordultok és ott meg is látjátok. Készüljetek és gyertek a megnyitóra.

Néma csendben mentünk a házak között, próbáltam higgadt maradni.

- Itt vagyunk a semmi közepén, ha meg akarsz ölni senki nem hallja meg a kiáltásaimat.

- Ne most kezdj el viccelődni, van így is elég bajom. - ordítottam rá.

- Nem viccelek, félek tőled.

- Előbb ölöm meg magam amiért veled kell lennem.

- Tudom, hogy örülsz neki, aztán nem leskelődni amikor zuhanyzom. - ő most élvezi ezt? Mert én egyáltalán nem..

- El sem tudom mondani mennyire. Mindjárt megyek és örömömben belefojtom magam a tengerbe.

-Nem jó ötlet, tudod úszómester vagyok. - élcelődött.

- Ja, csak kár, hogy úszni meg nem tudsz. - nevettem és közben szerettem volna kinyitni az ajtót, de már csak annyit éreztem, hogy felkap az ölébe és elindul.

- Tegyél le azonnal!! Hová megyünk?

- Azt mondtad nem tudok úszni, most majd meglátjuk.

- Csak a vízbe ne! - késő volt, ahogy kimondtam már a vízbe landoltam.

- Lássuk a szupersztár Emma, hogyan úszik.. - nevetett.

- Sehogy, nincs kedvem. - meg nem is tudok úszni.

- Jó kifogás, mutasd mit tudsz. - és elindult - gyere Emma, kíváncsi vagyok a mester úszására.

- De.. de nem is tudok úszni.

- Rossz válasz, a másikat azért megtudod szólni. - láttam a mosolyt az arcán.

- Még szép, hisz te "úszómester" vagy.

- Még most is kötekedsz. 

Felém tartott és elkapott, majd magához húzott. Nem tudom mit akart csinálni, de abban a pillanatban megszólalt  Demi Lovato Heart attack című száma, körülbelül én is szívrohamot kaptam, egy centi sem volt köztünk.

- Na engedj el, menni akarok, még hajat is kell mosnom, mert egy idióta beledobott a vízbe. 

- Biztos ezt akarod?

- Igen, eressz! - maradtam volna szívesen és szerintem ezt ő is látta rajtam, nem szerettem volna, hogy azt higgye engem is könnyen megkaphat.

Boldognak éreztem magam, pedig nem lenne szabad, engem is csak át akar verni. Elkészültem, de ő még nem volt sehol, ezért elindultam a sátor felé, ahol már hangosan szólt a zene.