5.fejezet

Mire végeztem a tanulással megjöttek a lányok. Megnéztük a Hamupipőke történetét, aztán megbeszéltük hogy milyen cuki volt benne a fiú. Judy kitalálta, hogy menjünk ki és nézzük a csillagokat. Leterítettük az udvar közepére a takarót és bámultuk az eget. Anáról tudni kell, nem igazán szeret a természetben lenni, (fél a bogaraktól, rovaroktól és a kígyótól). 

- Meddig leszünk még kint? Unatkozom..

- Milyen bogarat láttál most Ana? - kérdezte Judy.

- Nem láttam bogarat, csak nem érzem jól magam itt.

- Persze - nevettem.

- Ne nevess már Em, ez nem vicces és ha megtámad??

- Mégis mi? Nem látok itt semmit.

- Nem igaz, hogy nem hallod ezt a hangot. - és a hangja egyre jobban reszketett.

- Ez csak egy tücsök, te buta.

- Meg fog támadni... nyugi Ana nem az udvaron vagy, pihe puha ágyban fekszel.  -nyugtatta magát. - Ez egyre közelebb jön.

- Hogy lehetsz ennyire buta, figyelj jobban oda órán mikor ilyenekről beszélünk. - szólalt meg Judy unott hangon.

- Hihi, olyankor reszelem a körmöm vagy mást csinálok.

- Látod ez a baj. Késő van, induljunk Ana, úgyis csak tovább nyávognál.

Kikísértem a lányokat és felmentem a szobámba. Felnéztem gyorsan a facebookra, majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni. Nagyon féltem mert egyedül voltam otthon. 

Mikor már majdnem elaludtam, lentről hangokat hallottam. Megfogtam valamit amivel ütni tudok ha kell és elindultam lefelé a lépcsőn. A konyhából jött a hang. Beléptem és elvisítottam magam. A sötétben ott volt valami és mozgott, egyre közelebb jött, megint visítottam. Aztán kiderült, hogy a szomszéd macskája volt az. Biztos mikor bejöttem ott volt az ajtóban és beszökött. Kiengedtem szegény cicát, biztos ő is megijedt. Alighogy bezártam az ajtót, felfelé indultam a lépcsőn... kopogtak, nem jött ki hang a torkomon és megint kopogtak, muszáj voltam megszólalni.

-Ki az? Füzet van nálam és nem félek használni. - Nevetést hallottam, aztán megszólalt.

- A betörő vagyok és lopni jöttem. - megnyugodtam, mert felismertem a hangját és kinyitottam az ajtót, Ted lépett be rajta.

- Mit keresel itt? Te is megakartál ijeszteni? Mondjuk össze is jött.

- Csak hallottam, hogy visítottál és gondoltam átjövök hozzád, nehogy még jobban félj . 

- Hát telefonálhattál volna, kicsit váratlanul ért. 

- Szerinted ha megszólalt volna a telefon nem ijedtél volna meg? - mosolygott.

 - Igaz. - nevettem.

- Mindegy mit csinálok, úgyis megijedsz. Egy kérdésem van.. Miért pont egy füzet? - egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Hangokat hallottam és felvettem valamit hogyha megtámad le tudjam ütni és a füzet volt a legközelebb. - vissza fojtotta a mosolyt, de így is láttam. - Féltem na, nem volt időm gondolkodni. - kaptam egy gyors puszit a homlokomra.

- Menjünk aludni, mert reggel megint elalszol.

- Komolyan itt akarsz aludni? - csodálkoztam. 

- Igen, nem akarok még egyszer a visításodra felébredni.

Felmentünk a szobámba, én az ágyamra feküdtem, neki pedig a földön ágyaztam meg, és elaludtunk....