4.Fejezet

-Szia Em, miújság? -  Olyan jól nézett ki, farmer  fekete pólóval és deszkás cipővel.. ahw.. és azok a kék szemek. Megszólalni sem bírtam. - Hahó itt vagy? - mosolygott.

- Jajj igen, bocsi csak nem figyeltem oda, teljesen máshol jár az eszem.

- Semmi baj, amúgy menjünk be a suliba, mindjárt kezdődik az óra.

- Hát jó lenne, nem szeretném kihagyni azt a fantasztikus ének órát.

- Miért? Az tök klassz pedig. 

- Ja, azoknak akik tudnak énekelni. - nevettem.

- Na gyere siessünk, becsengettek. 

Csak álltam és néztem ahogy elsétál a termükhöz, félbe kellett szakítanom ezt a csodás pillanatot mivel jött Miss Bessie. Gyorsan beszaladtam és leültem a helyemre, amúgy sem vagyok a tanárnő szíve csücske.

- Gyönyörű időnk van és ez éppen alkalmas a feleltetésre. - jajj ne, sütöttem le a fejem. - Emma gyere csak ki, úgyis annyira vártál engem kint a folyosón, énekeld el nekünk azt a dalt, amit múlthéten vettünk. 

- De.. 

- Nincs semmi de, azt mondtam gyere ki. 

- Hát jó, ha tanárnő ennyire szeretné. - és elkezdtem. A tanárnő tágra nyílt szemekkel nézett felém. 

- Emma  ez...ez csodás volt, eddig hogy-hogy nem vettem észre milyen csodálatos hangod van? Jövőre jönnöd kell énekkarra.

- Talán azért nem, mert eddig direkt rosszul énekeltem.

- De miért? Ilyen szép hangot eltitkolni, nagy butaság. - csóválta a fejét.

- Nem bíztam magamban.

- Na jó ülj le, 5-ös a feleleted.

Amikor kicsengettek mindenki azt akarta énekeljek még nekik, ezért inkább lementem a büfébe. Hamar elrepült a nap hiszen már mindjárt nyári szünet, és a tanárok is inkább hagyják hadd beszélgessünk vagy menjünk ki az udvarra, hisz a kötelező tananyagot már rég átvettük.

Elindultam hazafelé azt hittem egyedül vagyok, de kiderült hogy mégsem. Egy árnyékot láttam magam mögött elkezdtem gyorsabban lépni és az árnyék is egyre gyorsabb volt. Nevetést is hallottam, aztán egy kész megkocogtatta a vállam, óvatosan hátrafordultam és..

- Kukk.

Akaratlanul is elvisítottam magam.

- Úristen Ted nem vagy normális, tudod hogy  megijedtem.

- Bocsi, de ez akkor is jó poén volt. - nem tudta abbahagyni a nevetést. 

- Nagyon, szerintem is. - de már belőlem is kitört a kacagás. - Nem úgy volt, hogy mész a városba a fiúkkal? 

- Meggondoltam magam, inkább hazakísérlek nehogy még valaki kövessen hazáig és jól megijesszen. 

- Haha, vicces vagy. 

Mikor a házunkhoz értünk elsütött még egy poént.

- Aztán este nehogy valaki belopózzon a szobádba. 

- Kis humor Herold inkább menjél hazafelé, szia. 

- Majd beszélünk, szia.