2.Fejezet

 

    Mikor kinyithattam volna az ajándékot a busz fékezett és le kellett szállnunk. Elköszöntem a lányoktól és siettem be a terembe, hogy még át tudjam nézni a törileckéket. Az osztályban csend volt, mindenki szorgosan tanult, még az is aki év közben nem igazán. Fontos volt ez a jegy. 

De én nem tudtam a tanulásra koncentrálni, hiszen ott volt az a kis csomag amit TŐLE kaptam. Nem bírtam tovább, kinyitottam. Egy.. egy gyűrű volt benne. Hirtelen nem tudtam mit gondoljak.. Talán ő is valami hasonlót érez mint én, áh az nem lehet. Hamar abba kellett hagynom az ábrándozást, nagy ricsaj támadt a teremben. Ez csak egyet jelenthet, megérkezett Dora és az alattvalói. Próbáltam visszacsomagolni a gyűrűt, nehogy észrevegyék, de késő volt.

- Lám, lám a szülinapos. Csak nem egy gyűrűt kaptál.

- D...de. - dadogtam.

- Na és kitől? Biztos nem az imádott Tomtól. - és az a nézés, még most is kiráz a hideg tőle. Szerencsémre megszólalt a csengő és belépett az ajtón Mr. Duran. 

- Szervusztok gyerekek, remélem mindenki készült a dolgozatra. Mindent rakjatok el, csak egy toll maradhat az asztalon! Akit azon kapok, hogy puskázik dupla egyest kap. Jó munkát!

Hiába próbáltam a dolgozatra koncentrálni nem ment. Egyfolytában azon járt az eszem vajon miért pont egy gyűrűt? Miért pont nekem? Nem tudtam elképzelni mit gondolhat vagy érezhet. De abba az egybe biztos vagyok, hogy ilyen rossz témazárót még sohasem írtam.

   A nap többi része hamar eltelt , angolon haladtunk az anyaggal, tesin röpiztünk, matekon egyenleteket oldottunk meg. Egy szokásos hétfői nap volt, kivéve hogy az utolsó óránk elmaradt. Pedig Mrs. Hopkins tanárnő arról volt híres, hogy mióta itt tanít egyszer sem hiányzott. Vajon mi lehet vele? Senkitől nem kaptunk választ rá. Ettől függetlenül mi örültünk neki, hogy egy órával hamarabb végezhetünk. Judy-nak amúgy sincs 5. órájuk, így ma együtt mentünk haza, úgy döntöttünk sétálunk egy kicsit, nem várjuk meg a buszt. 

- Em mesélj mit kaptál Tomtól. Egész nap ezt találgattuk és már rettentően kíváncsiak vagyunk. - mondta Ana.

- Na jó.. én is ilyen kíváncsi voltam, de már 100-szor megbántam.

- Miért??

- Mert mióta megnéztem teljesen el vagyok bizonytalanodva. És még a töri tz-re sem tudtam koncentrálni.

- Azt mondd inkább mi volt benne? - hangzott megint kórusban a kérdés.

- Egy gyűrű. - a lányok egymás szavába vágva kérdeztek és mondták el a véleményüket, de még így sem jutottunk semmire.

 A kapunkhoz érve elbúcsúztunk egymástól, mindenki ment a maga dolgára. A házba lépve valami finom illat csapta meg az orromat. Anyu csokis brownie-t csinált, ezt azonnal megállapítottam. 

- Szia kicsim. Mi volt ma a suliban?

- Szia, ma Mrs.Hopkins nem volt, ezért elmaradt a kémiánk, ami annyira nem nagy baj. És van itt egy megválaszolatlan kérdés is. Miért kaptam Tomtól gyűrűt szülinapomra.

- Hogy micsoda? Gyűrűt? Tomtól?? 

- Igen anyu, azt. 

- Akkor ma nagyon boldog lehettél, így a dolgozat is jól sikerült. Jól gondolom?

- Nem egészen. Valamilyen szinten boldog voltam, de nem hagyott nyugodni a sok kérdés. Miért pont ezt? Miért pont nekem? És a dolgozatra sem tudtam koncentrálni, készülj a legrosszabbra.

- Na de Emma!!

- Hihi... Finom lett a brownie. - mosolyogtam, aztán gyorsan eltűntem a szobámban. Bekapcsoltam a gépem, és a facebookon egy üzenet várt. "Na tetszett az ajándék?" Lefagytam nem tudtam mit írjak.. Sok minden kavargott a fejemben, egyszer csak kopogtak. 

- Tessék?

- Emma azt hiszem megfejtettem a nagy kérdést.

- Mit?? - néztem rá értetlenül.

- Nézd meg mi van belekarcolva.

- Barátok.. - abban a pillanatban minden reményem elszállt.. Szóval ezért kaptam, barátok, persze. - Így már minden világos.

- De legalább megtudtad, hogy a barátjának tart.

- Nagyszerű! - nem tudtam mosolyogni, úgy éreztem én már soha nem lehetek boldog. Gyorsan visszaírtam neki.  "Köszönöm, nagyon szép az ajándék.. Barátok. Jó éjt." Ezek után a  bánatomat inkább a tanulásba és a csokiba fojtom...