1.Fejezet

- El kell mondanom valamit. Már régóta meg kellett volna tennem, de nem volt bátorságom.

- Nem baj, megérte rá várni. Na mondd, mit szeretnél?

- Én csak annyit akartam, hogy..

- Emma ébresztő! Elkésel a suliból!

- Anyu! Ne ébressz fel!

- Gyere, kész a reggeli.

És megint nem tudtam meg mit akar nekem mondani Tom.  Kimásztam az ágyból, próbáltam olyan képet vágni mintha legalább egy kicsit is élnék, de nem nagyon sikerült. Felöltöztem, aztán lementem.

- Emma, siess mindjárt itt a busz.

- Jó anyu, de semmi kedvem menni, töriből is tz-t írunk.

- És tanultál rá? - tipikus szülői kérdés pff. - Nehogy rossz jegyet szerezz.

- Szerinted miért nézek így ki? Egész este arra tanultam, aztán mikor végre életem egyik legszebb pillanata következett volna, te felébresztesz.

- Kitalálhatom? Tom szerelmet vallott neked.

- Csak próbált.

- Sajnálom, hogy jót akarok neked.

- Nincs ezzel semmi baj, csak tudod, hogy mennyire szeretném, hogy megtörténjen.

-Van egy régi mondás: "Aminek meg kell történni, az előbb-utóbb meg fog történni." De ez amúgy is csak egy álom volt.

- ANYU!!

- Szaladj, itt a busz.

Összeszedtem a cuccom, aztán rohantam ki a buszhoz, ahol már Judy várt. 

- Ana? - kérdeztem kicsit furcsán nézve, mindig busszal jön, nem szeret gyalogolni.

- Hát.. öhm.. korábban kellett bemennie.

- De hiszen mi is vele.. áh tudod mit inkább csak szálljunk fel.

- Nagyszerű ötlet. - mondta Judy mosolyogva, és ahogy felszálltunk

BOLDOG SZÜLINAPOT!!! - üvöltötte egyszerre az egész busz.

- És itt a tortád, még meleg. - nyújtotta át Ana a citromos csokitortát.

- Ezt te sütötted?

- Hát ki más? 

- Nagyon szépen köszönöm, csodásak vagytok. 

- Indulhatunk? - kérdezte a sofőr kicsit mérgesen.

- Igen is kapitány!

- Na ne viccelődjetek már gyerekek.

Alighogy leültem, Tom állt meg mellettem.

-Szia Em. Boldog Szülinapot. - és kaptam tőle egy kis csomagot. Annyira meglepődtem, hogy kellett egy kis idő mire meg tudtam szólalni.

- Köszönöm. - és éreztem, hogy az egész fejem vörös lesz. - Mi van benne?

- Kis kíváncsi, majd ha kinyitod, meglátod... :)